Tegnap egy darab sörrel és egy darab angolul tanulni vágyó francia entitással üldögéltem a Tülériák kertjében, a lábamat lazán feldobva egy székre, balra volt a Louvre, jobbra a Concorde, a nap nyilván nem sütött, de legalább nem volt hideg és az eső sem esett. A srácnak az új melója miatt van szüksége az angolra, cserébe pofozgatta a franciámat, szal ez ilyen segítsük egymást, gyárekek mozgalom. Bevallom, megvolt a fílingje, de ahogy visszagondolok és most itt ülök az ágyamon, beugrott, h milyen nagyon régen sétáltam át a Lánchídon, pedig anno naponta megtettem meló után, levezetésként. Néha meg is álltam a közepetáján és vizslattam a két oldalt meg a hajókat, amik néha lustán, máskor egészen sietősen haladtak. Az is eszembe jutott, h egy éjféli mozizás után, amikor hajnali 3 körül értem a Clark Ádám térre, átsétáltam az Alagúton, egyedül. Mert, h még sose tettem. Igaz, valószínű hosszabb listát tudnék írni arról, h mit nem követtem még el! :) A kedvenc gyrososom a Blahán, amit még anno egy jégeső elől való menekülés során Dani mutatott meg. Na meg a Szimpla, a Pótkulcs Csillával, a Kávébrék, a városnéző 2es villamos. Jut eszembe mekkora jót forraltboroztam Nagyival a Bazilikánál Karácsonykor! :)
Na ja.
