Igazából nem is tudom, milyen címet adjak ennek a posztnak, de az biztos, h ma, 2011. november 17-én itt, a lakásban az egy nm2-re jutó táncoló, elmozgó, éneklő télapók/rénszarvasok/hóemberek/egyéb száma megközelíti egy kisebb város összes ilyen jellegű hangulatfokozó elemének kétszeresét.
Péntek napja van, vagy "Aujourd'hui c'est vendredi" vagy "Oggi e venerdi" vagy "Hoje é sexta-feira". Tessenek választani. A lényeg, h ugrott a délutáni laza kávézás az amerikai csoporttársammal, merth Soso francia tantónénije etűűűnt és nincs aki helyettesítse. Innen küldök egy nagy nagy mosolyt Mme Hopf-nak (fent említett pedagógus) és a Lycée Internationale összes, egyéb esetekben mélyen tisztelt munkatársának.
A múlt hétvége meglehetősen jól sikeredett, Diával jártuk a várost, ettünk-ittunk-maradtunk többek között pl. Amelie kávézójában (Les deux moulins - A két malom) a Montmartre-on, megmásztuk a Sacré Coeur-t, van közös kép a Notre Dame előtt, etc. szal móka volt és kacagás. Én kicsit fáradtságos voltam, merth előző nap este bementünk Párizsba két csoporttársammal egy helyre, 2bis a neve és csak 2 juró egy pohár bor. :) Találkoztunk egy algír csapattal, mindannyian egyetemen tanulnak itt és az egyik srác öccse Szegeden tanul gyógyszerésznek. Szal velük dumázgattunk franciául, h gyakoroljunk, mert ez a legjobb mód, h minél jobban beszéljünk. Illetve az is jó módszer lenne, ha francia lenne a KEDVESünk (jesszus ez a szó), ja nem, mégse, az nem jó módszer!!! :D szal, kedvesek voltak és türelmesek a kb így összerakott mondataink után is: én szeret itt mert az étel finom és Ti vagytok udvariasak nekünk. :) Visszatérve a péntekre Diával, voltunk BádiSoppban meg én vettem egy csimmát, amit aznap este gyors fel is avattam a Belleviloise nevű italmérő/étkező/zenéstáncos intézményben, amit kb a Szimpla és a Corvin tető szimbiózisaként tudnék lefesteni Néktek, Nyájas Olvasóim. (Ezek a kiszólások olyan felolvasás gyanúsak, nem?) :)
Szombat hajnalban alapos tesztelésnek vetettük alá az iccakai tömegközlekedést és igazából elég jól vizsgázott, eltekintve attól, h kapásból az első alkalommal a rossz irányba szálltunk fel és ennek tudatosítása a(z egy) vodkanarancstól lezsibbasztott agyunkban cca 25 percbe telt. De sebaj, 3 körül értünk a Chatelet Les Halles-hoz, ami kb olyan, mint Pesten a Deák, csak 5szörös kiadásban és ott állt egy kedves bácsi jólláthatósági mellényben, akitől megérdeklődtük, h nekem merre is kell mennem arccal, h 13 percen belül már az ágyamban legyek itt SGL-ben... persze ez nem ilyen egyszerű, hisz a Chatelet-ről egy busz, 15 perc és akkor vagyok a Diadalívnél, ahol jó esetben nem is kell várnom, hisz jön a SGL-be tartó éjszakai, amivel 25 perc az út és az RER-től még vagy 20 perc gyaloglás... nyaff. Dia fogott egy taxit én meg felszálltam a 11-esre, ami a Louvre meg a Tülériák meg a Concorde mellett elhussanva a Champs-Elysée-n vitt végig a Diadalívhez. Olyan élet volt negyed4 körül meg annyi autó volt, mint egy normál délutánon! A Diadalív alatt lógott egy kisebb zászló, mivel itt ünneplik a nov.11-et, ezért volt ilyen katonai ide-oda bócorgás és ennek tiszteletére az ojjektum belmagasságaval megegyező hosszúságú zászlót aggattak fel... eléggé impresszív volt!!! de hát nekem nincs időm ilyenekre, h leképezzem fényileg... :S szal, megtaláltam a megállót az N153-nak és szembesültem a ténnyel, h akkor egy gyenge 58 perces várakozás elébe nézek most itt, merth 2 perce ment el az előző... nyaff2. Beszéde elegyedtem egy sráccal, aki mellé felszálltam a szopórollerre várakozásilag, együtt átsétáltunk a következő megállóba, addig se fáztunk. Meg is érkezett a jármű és a felszállástól számított 1 óra 10 percben belül már mékápot is lemosva hajcsiztam. A szombat... hmmm... eltelt. Vasárnap Dia kijött, szétnéztünk a piacon aztán sétáltunk egy nagyot a parkban. :)
Hétfőn megjött a szekrényem, amit egyedül raktam össze!! (köszönöm, köszönöm, virágot az öltözőbe, a csokit helyben fogyasztom) de olyan furán áll, szal majd meg kell húznom a csavarokat. Összerakás közben a Tudorokat néztem/hallgattam franciául és hát megintcsak rá kellett jönnöm, h angolul az igazi... se magyarul, se franciául nem olyan jó... legalábbis sztem.
A nyelvsuliban szenvedünk a névmásokkal, ezek a franciák olyan szórenddel dolgoznak, h ehhez képest a német KATI szórend egy rázsaszín álom. De mikor összekavarodok, mindig azzal biztatom magam, h én a világ 2. legnehezebben elsajátítható nyelvét beszélem "nem középiskolás fokon" (figyelitek a kis irodalmi párhuzamot? ehhe) Jut eszembe, miért akarják a csóri József Attila szobrot elpaterolni a Kossuth térről? Én speciel imádtam leülni mellé és nézni a hatalmas tujákat az orrom előtt, amit valami egészen kiváló kerttervező ültethetett pont oda, h a Dunát még véletlenül se lehessen látni... szal, visszakanyarodva a világ 2. legnehezebben elsajátítható nyelvéhez, lehet nem leszek perfekt frencsből soha de még mindig jobban fogom beszélni, mint ahogy egy francia az én anyanyelvemet!! (büszke és önelégült arckifejezés fel!!) :) A legkedvencebb itteni tanárom, Etienne Klein mondta nekem, h a franciák nem elég okosak (ergo buták :D) hogy megtanuljanak magyarul és h ezt az édesanyja mondta neki. Rá 5 mp-re le is esett, h egy elég erős önkritika fültanúja voltam, ugyanis Etienne édesanyja magyar, Mária, aki a II. vh idején szökött el Magyarországról, minekutána azt megelőzően már bujkálnia kellett hosszú hónapokon át. Ennél többet nem tudok a dologról, csak azt, h ez az élménye annyira megviselte az anyukáját, hogy azóta se ment haza és nem is tervezi... elég szar volt ezt hallani... ja és Etienne nem tud magyarul, csak azt, h a neve István magyarul. Amúgy egy végtelenül értelmes, intelligens és kedves ember, aki imád szöszölni a fonetikával és a nyelvi finomságokkal, ezt az első pár percben már le tudtuk szűrni. Melissával, akit az elején nem bírtam, de most már annál inkább, megkértük, h adjon nekünk különórákat, de sajna nem fér bele az idejébe... dommage!!!
A cím pedig most ugrott be, hogy mi is legyen! Vicacicákkal kájpoltam pár napja és KisVica egyszer csak benyügült és akkor ezt a számot hallgattattam meg vele és közben NagyVica (na nem úgy nagy, hanem korban, ehhe - imádlak, Cica!!!) elmozgott vele jobbra-balra tánc gyanánt és KisVica teljesen megnyugodott. ez az a szám, hallga csak!
https://www.youtube.com/watch?v=JeohdQCtWZ4&feature=BFa&list=FLcomMXwfIThkkUo8EFpYjwg&lf=mh_lolz
és mivel már csak 5öt kell aludnom és én is elmozoghatok KisVicával magunknak körbe-karikába, a mosoly egyre szélesebb a fejemen.
Soksoksoksok puppantó PanniBabinak, aki biztos megint csak gyönyörűbb lett, mióta nem láttam és KisVicának, akit mosmámingyá megölelgetek nagyon!!!
Mindenki másnak is pupuk meg tsókok.
jajajajajaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, holnaphoz egy hónapra ilyenkor már a repcsin csücsülök és megyek hazaaaaaaaaaaaaa!!!
