Kedves Rádiónéző Gyerekek, mai bejegyzésünk elejbe bocsátanám, h nem lesz vidámocska, mert az élet nem csak játék és mese, különben is esik az eső.
Rögtön az elején leszögezném, h nagyon szeretek itt lenni, szeretem a lányokat, Sofia hallgat rám és ragaszkodik hozzám, Lucivel pedig ki merem jelenteni, h baráti a viszonyunk.
De.
Miért van az, hogy több, mint egy hónapja akkor van mosás, ha én mosok? Minekutána, meg lettem kérve, h ne vasaljak, Sofia méretűvé kezd dagadni a vasalatlan, azokból a dolgokból, amiket kimosok. Miért van az, h 8 gigás itouch (Mami, Papi, ez egy olyan dolog, mint Apuka egyik telefonja, ami érintőképernyős, csak Sofiáéval nem lehet telefonálni) az van, de papucs nincs!!! Tegnap Soso akkorát takált a lakásban található egyetlen lépcsőn, h simán eltörhette volna valamilyét, miután az anyja Sofitelből elhozott 40es frotírpapucsában haladt előrefele. Merth az anyjának sincs normális papucsa, csak amit a hotelből elhozott magának. A számomra legidegesítőbb dolog mégis az, h nincs kislámpája a lányzónak!! Anya már tudja, h a nappaliban található lámpa erőssége, mint szarnak a pofon és este, amikor végre leteszi azt a nyomorult itouch-ot és könyvet vesz a kezébe, alig látja, amit olvas! Mondtam egy hónapja Lucinek, h ugyan vegyünk már egy asztali lámpát Sosonak, mert korán sötétedik és nincs elég fény, h megcsinálja a leckéjét az étkezőasztalnál, minekutána íróasztala sincs. Válasz: DECEMBERBEN talán el tud jönni lakberendező barátnőm Brazíliából és ő majd megvesz mindent és átfest és elpakol és ha most veszek valamit, hova teszem majd, ha ő nem találja ideillőnek. Könyörgöm!!! nem páncéltőkés versenyzongorát mondtam, hanem egy 10 eurós műanyag olvasólámpát, amit én szívesen használatba veszek, ha a csodatevő havernő nem gusztálja majd! merh nekem egy hangulatvilágítást is alig szolgáltató fényt kibocsátó szerkezet van a szobámban... ja és szekrényem sincs még, tehát minden az ágyon van, illetve amennyiben aludnék, minden lekerül a földre.
Arról már nem is beszélek, hogy Sofiának valahogy nehezére esik KÉRNI és MEGKÖSZÖNNI a dolgokat, komolyan néha úgy érzem magam, mint egy járkáló páfrány, ami kaját csinál... de csak azért is, minden alkalommal hangosan megköszönöm magamnak a nevében, hogy megint csak oda kellett mennie az asztalhoz, aztán meg mikor befejezi, szó nélkül feláll és visszaballag a tv elé.grrr. iszonyat idegesítő. Plusz, mikor reggel az iskola előtt ráadom a táskát, merth én viszem még mindig, visszafordulás nélkül besunnyog a suliba, se egy szia, se egy integetés... agyam eldobom. ilyenkor kedvesen eleresztek egy ciao-t és már haladok is hazafele.
Anya már azt is tudja, h amikor Luci itthon van, alig foglalkozik Sofiával, ÉRDEMBEN időt nem töltenek együtt, mert az egyik a nappaliban nyomkodja a telefonját, a másik a szobában fetreng és sorozatot néz. Nem láttam őket mittomén rajzolni együtt vagy főzni vagy kreatívkodni, semmit!!!! Szombat este is, anyuval játszottunk Sosoval a nappaliban legláabb másfél, két órát, míg Luci a szobájában az internetről rendelt ruhákat... ja, és 4 nap alatt sem jutott el odáig, h egy mosást betegyen...
na, jó, befejeztem.
Az állam szépen javul, a krém akit kaptam, csodássss, lassan lejön a barna, égett rész teljesen, szinte már csak az új, rózsaszínű bőr látszik. Azóta már használtam az ominózus konnektort, mindenféle egyéb probléma nélkül.
A lényeg, h 3 hét múlva ilyenkor már VicaBabázok és jujj, alig várom.
a végére pedig tessék ezt meghallgatni:
https://www.youtube.com/watch?v=yD8DcgpLp_w
pupuk és tevék.
