Gondoltam, most már illene valamit firkantanom ide s tova, ehhe, mert immáron hosszú ideje, h utoljára írtam.
Melissa sajna úgy döntött, h neki ennyi elég volt, most pénteken vitorlát bont és visszamegy Manchesterbe. Elég sokat beszélgettem vele a döntés meghozatala előtt is, meg után is, h nem érzi itt jól magát és szeretne valami normális állást, amiből előbb-utóbb karrier is kerekedhet. Erre én jó nagyot hallgattam és biztosítottam róla, hogyha keményen fog dolgozni, meg fogja tudni valósítani az álmait, és nem lesz mindig csóró, ahogy most, és akkor legyen majd oly' kedves és vegyen nekem egy-két... pár Louboutin-t. mondta, h nem is kérdés. de hogy tuti legyen a történet, ittunk rá bort is meg sört is, mert ahogy a régi szittya mondás is tartja: "Borra sör, minden-kör." a főtéren lévő kocsma melletti borozóban kezdtünk, ahol rögtön meg is hívott minket egy úriember, sziklaszilárddá téve minket azon elhatározásunkban, h akkor ma este erisszed a hajamat lesz. Fel is hörpintettük és illabereknádakerek tovább is álltunk...a tér másik végében lévő kis vie-be (vendéglátóipari egység). Ittunk fincsi rosé-t, de rögtön kettőt, mert sztoriztunk és hát olyan dolgok is előkerültek, amikre bizony inni kellett, mármint,h levezessük a feszkót. Ettünk sajtipajtit is szőlővel meg dióval. Aztán miután úgy döntöttünk, h egyrészt késő van, de inkább hideg, érzékeny búcsút vettünk és hazabócorogtunk. Mondtam Melissának, hogy nem úgy van az, én aztán úgy ismerem SGL-t, hogy csak, megyek veled egy darabig. meg is történt, aztán vettem egy balost egy utcánál, amiről aszittem, h tudom melyik és sikeredett egy olyan helyre kilyukadnom, h csak kamilláztam. de sztem csak az ilyen szerencsecsomagok miatt, mint én is vagyok, a városban fellelhető térképek száma viszonylag magas és hát nem pont ott is volt egy?! Hádde.Jujj,megörültem ám.Irányba raktam magam arccal, aztán nemsokára már bújtam is a tentetokba.
Ma reggel megkezdődött az utolsó teljes hetem, amit itt töltök és minekutána egészen elképesztően jófej vagyok és én csinálom a reggeleket, amíg a nőkök tenyészkednek (megérkezett Marli, Luci lakberendező öribarinője, jujj2),úgy döntöttem, h ez a nap éppen megfelelő arra, h az Ancsi Elizabeth-et nézzen és a saját ágyában sütkérezzen kedvenc királya kedvenc lányának fényében, amit Cate "Amazing" Blanchett és Clive "Marry me" Owen oly hitelesen idevarázsolt a toronyszobájába.
Holnap kari ünnepség van a nyelvsuliban fél11től, utána megyünk bandázódni a csoporttársakkal vmelyik kávézóba, mert sajnálatos módon ez az utolsó hét, h pl. ugye Melissa vagy Scott, az ámerikás srác ittvan. Februárban még lesz egy elvándorlási hullám, akkor megy el Agita is, a litván csaje, amit talán még rosszabbul fogok viselni, mint Melissa mostani lekoccolását.
Az "out of sight - out of mind" kifejezést ma tanultam Andytól, akivel többek között azért is jó beszélgetni, mert 1) brit angolt beszél, amit imádok, 2) nagyon hasonló az érdeklődési körünk, a múltkor pl komoly vitát folytattunk arról, h Sir Francis Drake mennyiben tekinthető kalóznak, 3) minden nap tanulok valami új kifejezést,de inkább többet. A mai a fenti lett, ami kb annyit jelent "ha eltűnsz szem elől,eltűnsz a gondolatokból", aminek természetesen nem kell így lennie. Arról beszélgettünk, h 3 és fél hónap elég jó és hosszú idő ahhoz, h kiderüljön, ki(k) azok, akik ugyanúgy, vagy akár sűrűbben bejelentkeznek, érdeklődnek etc. főleg h ha nem is nagyon sűrűn, de időnként képbe vannak hozva (ez így mennyire magyaros, Cicuska?) történésileg és képileg. Onnan került szóba ez, h szerveződne egy kis ad hoc (hogy lehet ad hoc bulit szervezni... ejj, késő van) iddogálás, és hát finoman közöltem, h megkurtítanám azt a vendéglistát, me olyannal már ne töltsek időt, aki le sem bagózott 3 és fél hónap alatt és esetleg olyan kis cukipofára meg ne jusson időm, akivel sokat beszélgettünk/emaileztünk etc. Félreértés ne essék, én nem haragszom senkire, csak a felületes kapcsolatok nekem már nem játszanak, semmilyen értelemben, legyen szó barátságról vagy párkapcsolatról. És itt meg is ragadná az alkalmat,h újra megköszönjem Aliznak, Gabinak, Fruzsinak és Krisztának, h az önkéntes száműzetésemből úgy fogadtak "vissza", ahogy tették!!
Lehet, h ez most így kemény tőlem, de na. Sok minden át tud értékelődni ám, ha az ember lényegében egyedül van egy másik országban, be kell illeszkednie egy vmilyen családi rendszerbe és igenis extrovertáltnak kell lennie, mert egyszer csak azt veszi észre, h eltelt 3 hónap és a telefonjában a leggyakrabban tárcsázott számot újból felhívva még mindig ugyanaz a búgó hangú bácsi közli vele a pontos időt.
Némmá éjjel kettő van!! a pizsicsillag már Föld körüli pályára állt,ideje nekem is elmennem álmodni az angyalkákkal.
Pupuk a Királylányoknak (is), P, egy hét és olyat bulizunk...!!!! :) Leggyönyörűbb VicaBaba, hiányzol nagyon, vigyázz Apura és Anyura (na jó, a pókicára is).
