Stílusosan (?) Edith Piaf és a Je ne regrette rien.... (aki nem érti a miértjét, katt vmi szöveges videóra youtube-on...) ezzel indítok. Bár inkább már hajcsiznom kéne, merthogy lassan fél 1 van, mármint éjjel és holnap meg kéne előznöm Sofiát felkelésileg; ma is én még bőszen Jonhatan Rhys Meyers-szel voltam álomrandin (szó szerint) amikor ő már lent pörgött, h akkor toast meg neszkvik.
De még mielőtt bármibe is mélyebben belekezdenék, nézzük, kiről is beszélek:
Bár VicaCica szerint nem jó matéria, nekem azért készíthetne reggelente kávékát... yummy.
Viccet félretéve. Íme Sofia és Luci. de majd holnap!!! :D (aki nem ismerné, legyen szíves kattintani a következő linkre: https://www.youtube.com/watch?v=PqMIfhRzozM)
sajna egyelőre hadilábon állok a picasaval, amivel a képeimen munkálkodok, de megy az albumhoz is a link nemsokára! Később meg a blog és a picasa fúzionál, ígérem!)
Luci nevét meg se próbálom leírni, mert kb. 6 tagból áll, ebből a Bourguignon az amit használni szeretne csak és kizárólag, de mivel 3 országban él, és mindenhol más néven "fut", nem lesz egyszerű. Annak ellenére, h egy hete sincs, h ideérkeztem, elég sokat beszélgettünk már. Egy éves sem volt, mikor az édesanyja meghalt és az édesapja egy ismerős gyermektelen párnak adta ("adta") azzal a feltétellel, ha amikor ő képes lesz ellátni, elviszi. Erre 12 év után került volna sor, de addigra Luci nevelőszülei már nem szerették volna és ebbe az édesapa bele is ment, tehát hivatalosan onnantól tartozott hozzájuk, viszont a nevét az örökbefogadás után sem változtatták meg, a vér szerinti szülőkre való tekintettel, így maradt Dos Santos Alves (asszem). A nevelőapja a brazil hadseregnél dolgozott, ebből kifolyólag szinte mindig katonai bázisokon vagy azok közelében éltek és pontosságra lettek nevelve (merth van még egy testvére, egy lány, Vera, aki Amazóniában él!). Amúgy sokáig Rio de Janeiroban éltek, miután a papa nyugdíjba ment. Luci eleinte hotelben dolgozott, majd utána vmi brazil légitársaságnál, ami eléggé döcögött egy idő után (nem volt egy pannon puma, na). Marcello Mollica-val, Sofia édesapjával egy előszilveszteri bulin találkozott, ahol magában beszélt (ezt ő mondta!! :) néha beszéltek telefonon (MárcsellóMásztrojanni (köszönet Szabinak a névért :) nyaralni ment Rióba) meg ilyenek, de semmi egyéb. ezidőtájt kezdett a brazil történet akadozni, Lucit el is küldték fizetés nélküli szabira, amikor is azon gondolkodott egy barinőjével, h akkor kalap-kabát, irány a kenguruk földje. és konrétan az utazás előtti héten 3 hónap után Marcello megcsiri-csörizte a telefonját és felajánlotta, h menjenek inkább Olaszországba, nála tudnak héderelni a barátnőjével. Ők meg mentek. Aztán megszerelmesedtek egymásba (sóhaj). mármint Luci és Marcello. és ennek a frútja (gyümölcse) az október 11-én 8 éves Sofia. :) Sajna pár évvel ezelőtt Marcello bedobta a törcsit és tavaly ilyenkor kimondták a válást. Nápoly mellett éltek, Avilignoban egy nagy házban sok növénnyel és kerttel, bbq-val (ez különben elég fájó pont neki, h itt nincs lehetőség kerti sütögetésre, vagy legalábbis erre következtetek abból, h átlag 6 óránként vmi kapcsán szóba kerül a bbq!! :)
szal, így kerültek ide Saint Germain en Layebe (http://www.saintgermainenlaye.fr/en/) és találták meg ezt a cuki lakást!!
Sofia suliban van most, Luci tévézik én meg püfölöm ezt a cuccot, h végre elküldhessem Nektek! :) Tegnap (vasárnap) egészen elképesztően laza napunk volt, konkrétan majdnem egész nap pizsiben tettünk-vettünk-rakosgattunk, de azért én este elmentem egy órácskát sétálni, mert éreztem, ahogy a sejtjeim ordítanak egy kis mozgásért.
Holnap lesz az első nap, h Luci nem lesz és ez így lesz péntek estig (persze, ha nem lesz sztrájk meg ilyenek, mert egyszer már előfordult, h 4 napból 15 lett...). ma reggel én ébresztettem Sofiát, ami egy kisebb katasztrófának is beillett, merth őt nem hatja meg a csilingelő hangon való ébresztés, sőt. úgyh redőny fel, azt bonzsúúúúr! :) hú de utáltam volna, ha anya így ébreszt!!!!
Fél8 körül van ébresztő, én addigra már a tejet melegítem és a kenyeret pakolom a szenyamelegítő gépbe, lapsajttal és eccerű felvágottal. minden reggel ezt eszi. aztán öltözés, hajfésülés, fogmosás, hátamra csapom a táskáját, mert tényleg baromi nehéz és már kaptatunk is a rue Saint Légeren a Lycée International (http://www.lycee-international.com/)felé. A tanárnénit az udvaron kell megvárni egy kijelölt helyen, nem lehet bemenni az épületbe, majd a néni jön le értük, ami jó is meg rossz is, de azért hóviharban nem kifejezetten kellemes... aztán 3/4 4 körül indulok érte, és onnan hazajövünk. 5 körül van egy kis ezmegaz uzsonna gyanánt, aztán házit nézünk, szavakat kérdezek, számokat gyakorlunk és utána jöhet a menet: tv, játék mondjuk 8ig, amikor egy tartalmasabb vacsi van soron, aztán fürcsi és 9 fél10 körül már lövöm is a pizsicsillagot az égbe, h akkor irány a tentetok.
Szal, holnap reggel tessenek rámgondolni Önök mind a képernyők előtt!! Ja, és aki azt hiszi, h au pairnek lenni mekkora fun és nem is olyan nehéz, annak üzenem, h téved, de ez már egy másik történet.
Hatalmas tevefarm mindenkinek, a két gyönyörű unokahugomat külön is csókolják körbe a szüleik a nevemben, köszöntem!!!!
A bientot,
Ancsi/Manó/Mancsi/Dudu :D
